A horkolás hatással lehet az alvás mennyiségére és minőségére. A rossz alvás nappali fáradtsághoz, ingerlékenységhez és egyéb egészségügyi problémákhoz vezethet. Ha a horkolás olyan hangos, hogy a partner nem tud aludni, akkor előfordulhat, hogy a horkoló végül „kiűzetik” a hálószobából. Számos hatékony kezelés létezik a horkolás javítására. A horkolás okának felfedezése és kezelése nagymértékben javíthatja az egészségügyi problémákat, a kapcsolatokat és természetesen az alvás minőségét is.
A felnőtt férfiak 45%-a, a felnőtt nők 30%-a horkol rendszeresen (azaz minden éjjel). Általánosságban elmondható, hogy ahogy az ember idősödik és a testsúlya gyarapszik, a horkolás súlyosbodik.
Alvás közben turbulens légáramlás keletkezik az orr és a garat lágyrészeinek rezgése miatt, és ez hangot – horkolást – eredményez. Lényegében a horkolás egy turbulens légáramlás, amely a szövetek vibrációját okozza alvás közben.
A horkolás tehát negatívan hathat az alvás minőségére és mennyiségére. A rossz alvás nappali fáradtságot, ingerlékenységet és egészségügyi problémákat idézhet elő. Ha a horkolás túl hangos, a partner alvását is zavarja, így a horkoló gyakran kénytelen külön szobában aludni. Szerencsére több hatékony kezelés is létezik.
A horkolást az alvás során kialakuló szűkületek okozhatják a garatban, az orrban vagy a szájüregben. Azonos mennyiségű levegő szűkebb helyen áramolva turbulens légáramlást hoz létre. A laza lágyszövetek ennek következtében rezegnek, ami hangjelenséggel jár.
A férfiak légútjai szűkebbek a nőkéhez képest, ezért náluk nagyobb a horkolás valószínűsége.
Az alvás több szakaszból áll, de alapvetően két fő fázis különíthető el: REM (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgás) és non-REM szakaszok. A horkolás leggyakrabban a REM-alvás során jelentkezik, mert ekkor az izomtónus lecsökken.
REM-alvás alatt az agy olyan jeleket küld a test harántcsíkolt izmaiba (kivéve a légzőizmokat), hogy azok ellazulnak. Sajnos ilyenkor a nyelv, a szájpad és a garat izmai is elernyednek, ami légúti szűkületet okoz – ez pedig horkoláshoz vezet.
Hanyatt fekve a gravitáció lefelé húzza a test szöveteit. A garat laza és rugalmas részei – például a lágyszájpad, a mandulák és a nyelv – hátracsúsznak, így beszűkítik a légutakat. Ez turbulens légáramlást és a lágyszövetek rezonanciáját idézi elő, tehát horkolást okoz.
Ha a horkoló megváltoztatja a pozícióját, és az oldalára fordul, a horkolás gyakran jelentősen csökken.
