Horkolás kezelése

A horkolás terápiájára többféle megoldást alkalmazunk, változó sikerrátával, a beavatkozások/kezelések egyénre szabottak.

A horkolás kivizsgálása

• fizikális fül-orr-gégészeti vizsgálat
• alvás-endopszkópia (más néven DISE – Drug Induced Sleep Endoscopy): maszkos, rövid altatásban endoszkóppal áttekintjük a felső légutakat, egészen a gégebemenetig. A vizsgálat során megállapítható a horkolást/légzéskimaradást okozó funkcionális, vagy organikus légúti szűkület helye. A leletben a VOTE-klasszifikációt használjuk (Velum – lágyszájpad, Oropharynx – oldalfali garat, Tongue base – nyelvgyök, Epiglottis – gégefedő). Minden esetben megadjuk az elzáródás mértékét százalékban és típusát (anteroposterior, laterolateralis, koncetrikus). Segít annak eldöntésében (amennyiben ez a fizikális vizsgálat során nem egyértelmű), hogy adott esetben milyen típusú beavatkozásra van szükség.
• laborvizsgálatok
• képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT)
• alváslabor

A fizikális fül-orr-gégészeti vizsgálaton kívül, a felsorolt vizsgálatok elvégzésének szükségessége az adott eset ismeretében bírálható el.

A horkolás kezelése

Nem műtéti megoldások:

• CPAP (Continuous Positive Airway Pressure): folyamatos pozitív légúti nyomást biztosító eszközök. A CPAP készülékek maszkkal működnek, melyek az arcra illeszkednek, és nagy levegőnyomást tartanak fenn a légutakban, folyamatosan nyitva tartva azokat. Fő hátrányuk, hogy viszonylag alacsony a betegek együttműködése, minden este maszkot kell viselni, komoly higiéniás szabályokat kell betartani és néhány embernél klausztrofóbiás érzés jelentkezik.

• Életmódbeli változások

• Fogyás és megfelelő testmozgás.

• Nyugtatók, altatók, antihisztaminok vagy alkoholtartalmú italok kerülése lefekvés előtt.

• Dohányzás abbahagyása.

• Nem háton, hanem oldalt alvás.

Műtéti megoldások

A horkolás csökkentésére/megszüntetésére 4 fő műtéti típus ismert:

1. Uvulopalatopharyngoplasztika (UPPP):
   A műtét során eltávolítják a nyelvcsapot és a garatíveket, részlegesen a lágyszájpadot és időnként a garatmandulákat is. Altatásban végzik, a műtét utáni fájdalom jelentős, és gyakoriak a szövődmények (pl. táplálék visszacsorgása az orron keresztül, tartós szájszárazság, beszédhang változása). Az UPPP az egyetlen eljárás, amely növeli a szájgarat tágasságát. Eredményessége kb. 55%.

2. Lézer-támogatott uvulopalatoplasztika (LAUP):
   Az UPPP alternatívája. A nyelvcsapon és a lágyszájpadon végzett lézeres műtét során a nyelvcsap nagy részét és a lágyszájpad egy részét távolítják el. Előnye, hogy többször ismételhető a kívánt eredmény eléréséig. Szövődménye kevesebb, de az eredmény is szerényebb. A műtét után szintén erős fájdalom jelentkezhet.

3. Lágyszájpad merevítő műtétek (pl. Snoreplasty):
   Ennek során sclerotizáló (merevítő), később megszilárduló anyagot fecskendeznek a garat lágyszöveteibe (lágyszájpad). Az eljárás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

4. Rádiófrekvenciás abláció (Somnoplasty):
   Célja a nyelvcsap és a lágyszájpad rezgésre hajlamos szöveteinek csökkentése. A kezelés során a szövetek belsejét kb. 85 fokra hevítik, ami belső hegesedést okoz, így merevíti azokat. Minimálisan invazív, kevésbé fájdalmas eljárás.

Fontos megjegyezni:
A fenti műtétek csak akkor végezhetők, ha más, sebészileg vagy konzervatívan korrigálható okok (pl. orrsövényferdülés, jelentősen megnagyobbodott mandula, túl hosszú nyelvcsap, orrpolipózis, megnagyobbodott orrkagylók, nagyobb orrmandula, kezeletlen allergia) kizárhatóak.